Diphyllobothriasis betegség története

Valóban leprás volt, és így nézhetett ki a skótok legendás királya A népszerű könyv- és tévésorozat, a Trónok Harca világában különféle veszélyek egész tárháza leselkedik folyamatosan a szereplőkre, a nemesek állandó háborúskodásától kezdve, a tüzet fújó sárkányokon keresztül egészen a jeges Észak felől közelítő, holtakat életre keltő démonokig.

Az elsősorban a testüregeket és a főleg különböző szöveteket fertőző kórokozókat külön ismertetjük, mindkettőn belül elválasztva a rendszertani csoportokat: amoebákat, ostorosokat, csillósokat és spórásokat. Testüregi protozoonok Amoeba Az amoebák a természetben rendkívül elterjedtek, számos gerinctelen és gerinces állat parazitái. Állábakkal pseudopodium mozognak, és bekebelezik táplálékukat.

Westeros lakosai számára azonban az egyik legrettegettebb halálnemet mégsem a természetfeletti lények fenyegetése, hanem egy betegség, az úgynevezett szürkehám greyscale jelenti. A történetben a szürkehám egy kegyetlen bőrbetegség, amely nagyon könnyen, akár csak egy pillanatig tartó érintéssel is képes megfertőzni áldozatát.

A betegség előbb csak az emberek kinézetét torzítja diphyllobothriasis betegség története, majd a belső szerveket és az agyat is megtámadja, így az áldozatok hosszú évek szenvedése után, megbomlott elmével fejezik be életüket. Mindazokat, akik elkapták a félelmetes járványt egy évszázadokkal korábban elpusztult, üresen álló romvárosba szállítják, hogy ott, lényegében egy karanténban éljék le nyomorúságos életük hátralévő részét.

Halgalandféreg (Diphyllobothrium latum) fertőzés

Hasonlóan a sorozat más elemeihez, a világot megálmodó George R. Martin ez esetben is minden bizonnyal Európa középkori történelméhez nyúlt vissza.

Ha egy adott mérőszám átlép egy korlátot, akkor jelzi, hogy célzott intézkedésekre van szükség.

A szürkehám — számos lényeges eltéréssel ugyan —, de nagy fokú hasonlóságot mutat egy, a valóságban is létező bőrbetegséggel, nevezetesen a leprával. A bőrt elszínező és érzéketlenné tévő, gyakran csonkuláshoz is vezető betegségről tudjuk, hogy már az ókorban is létezett, sőt már az Ószövetség is tartalmaz utasításokat arra vonatkozólag, hogyan kell bánni a leprásokkal diphyllobothriasis betegség története igaz, számos kutató vitatja, hogy az adott szöveghelyen valóban az általunk ismert betegségről van szó.

A középkori leprásokról számos olyan elemet olvashatunk, amelyek meglehetősen hasonlítanak a Trónok Harca szürkehámja által megfertőzöttek sorsára. Így például a városok falain kívül lepratelepek létesültek a betegek számára, akiket egy csengő viselésére köteleztek, hogy ezzel hívják fel az egészséges emberek figyelmét a jelenlétükre.

Egy középkori betegség története, amely megfertőzte a Trónok Harca világát

Az egyik leghíresebb leprás a középkorban IV. Balduin jeruzsálemi király volt, akinek történetét sokan a Mennyei királyság című filmből ismerhetik. A képen egy krónikaillusztráció látható, amely Balduin gyermekkori megfertőződését ábrázolja A közelmúlt történeti kutatásai azonban kimutatták, hogy a leprások korántsem voltak annyira kitaszítottak, mint ahogyan azt korábban elképzeltük.

A hírhedt középkori lepratelepek a valóságban nem elzárt karanténok voltak, hanem a betegek kezelésére — pontosabban, gyógymód híján a szenvedéseik enyhítésére — szakosodott kórházak, ahová azok a leprások járhattak, akik nem engedhették meg maguknak, hogy drága pénzen saját orvost fogadjanak. A betegek így általában szabadon járhattak a lepratelep és városbeli otthonaik között, így diphyllobothriasis betegség története is részesei voltak lakóhelyük közösségi életének.

Az diphyllobothriasis betegség története elmélet szerint az általuk viselt csengő sem feltétlen elriasztásul szolgált, hanem sokkal inkább diphyllobothriasis betegség története figyelemfelhívó eszközként, amivel a jótékonykodni vágyó polgártársakat vonzották magukhoz. A középkori leprások sorsa így tehát — bár szenvedéssel teli —, korántsem volt annyira kegyetlen mint ahogyan azt sokáig elképzelték.

Ez a gondolat egyébként a Ennek fényében nem véletlen, hogy korszakban működő kutatók meglehetősen elfogultan értelmezték a lepráról szóló középkori tudósításokat. Igaz, a korábbi elmélet sem teljesen alaptalan: egyes városokból ismerünk olyan helyi törvényeket, amelyek például kizárták a leprásokat az örökösödésből.

Navigációs menü

Egy leprás középkori ábrázolása, kezében a csengettyűvel Létezik továbbá egy másik közös vonása is a leprának, illetve a szürkehámnak. A lepra a középkori keresztény gondolkodásban erősen összekapcsolódott a bűn, és különösen a megcsalás képével. Számos korabeli irodalmi alkotásban a lepra mintegy egyértelmű diphyllobothriasis betegség története jelenik meg az adott szereplő személyiségére vagy egy korábbi árulására. Ez a gondolati áttétel pedig ugyancsak felbukkan a sorozatban is, amikor az egyik szereplő éppen azután fertőződik meg a halálos kórral, hogy fény derül az árulására.

Olvasta már a Múlt-kor.